Most a Bukarest ellen zengett a Nélküled Dunaszerdahelyen

Remélem Dzsidzsi Fekáli az elején lábon kihordott egy infarktust . Kár a végéért.

Elmorzsoltam egy könnycseppet. A seggemen. Valaki kinyalta, miközbe' énekeltem. Adtam neki 20 eurót. Majd Nyáry Krisztián kerekít belőle egy esszét, alkalmasint egy vonatos utazásra való könyvet, hogy a Jobbikos, Magyar Szigetes Ismerős Arcok szabadkőműves giccsnótája miként vált az agyatlan futballhuligánok érzelgős melódiájából egy egész kazal magyar számára az „összetartozás” himnuszává. Zsír. Kölcsey Himnuszának is van egy ilyen története, hogy búvópatakszerűen a nép emelte mai rangjára. Tényleg, milyen érdekes! Régebben ilyen Kölcsey kaliberű kultúrhéroszok vetették meg a civilizációnk alapjait. Ma meg Ismerős Arcok, meg Kis Grofó. Ha hagynánk ezt... Mégis hová vezetne ez?! Nem igaz, Mrs. Lipton?

Sajnálatos, hogy nyertek a szőröstalpúak, de így is minden percét megérte a tegnapi túra, a fent megörökítettek meg tízszeresen!

Tudjátok mindig elgondolkodom amikor a libsi-komcsi-náci hozzászólók mocskolják ezeket az embereket, és a dalt. Egyszerűen azon, hogy miért is háborodnak fel amikor hazaárulónak, és NEM MAGYAR EMBERNEK vannak kikiáltva. Gyűlölnek mindent és mindenkit ami, és aki magyar. Egészségükre. Mi pedig MAGYAR EMBEREK annyit mondunk nekik - köszönjük szépen jól vagyunk, jó nekünk NÉLKÜLED!